Köszöntő

Középiskolai tanulmányait Eperjesen, az evangélikus gimnáziumban, jogi tanulmányait pedig a pozsonyi Komensky Egyetemen folytatta és 1943-ban szerzett jogi doktori oklevelet.
Ügyvédjelöltként működött a háború végéig, majd a kényszerítő körülmények hatására Magyarországra költözött. 1948-ban honosította diplomáját, és 1951-ig különféle beosztásokban a rendőrségen teljesített szolgálatot. A legtöbb időt a rendőriskolákon töltötte oktatói beosztásban, s ekkor kezdte meg a szakirodalmi tevékenységét. A Rajk-per gyűrűdző hullámai elsodorták elöljáróit is, így az egyetemi oktatói állás nemcsak az új lehetőségek kapuit nyitotta meg, hanem egy aggodalommal halmozódó életszakaszt is lezárt.
Király Tibor 1951-től a Kar oktatója, s a kormány 1962-ben nevezte ki. egyetemi tanárnak. 1960-tól dékánhelyettes, 196l és 1967, majd 1976 és 1979 között a Kar dékánja. Közben 1967-től 1971-ig rektorhelyettesi feladatokat látott el, 1971 és 1974 között a Művelődési Minisztérium Felsőoktatáspolitikai Főosztályának volt a vezetője. De soha nem nyújtózott a vezetői posztokért. Csak feladatokat vállalt, munkát, rendteremtő szervezést. Dékáni tekintélyét is felhasználta, hogy egyengesse az utat a kriminológia oktatásának bevezetéséhez. Főosztályvezetőként olyan elemzés készítését irányította, amely kiindulási alapja lehetne a ma felsőoktatási reformjának. Hivatalnokként is megmaradt alkotó tudósnak, az egyetemért és a magyar felsőoktatás ügyéért dolgozó tanárnak.
1959-ben kandidátusi, majd 1971-ben a tudományok doktora fokozatot szerezte meg, 1979-től levelező, 1987-től rendes tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. Több évig volt elnöke a Tudományos Minősítő Bizottság jogi szakbizottságának, majd a Tudományos Minősítő Bizottság titkári feladatait látta el. 1988 óta a Magyar Tudományos Akadémia megbízott főtitkárhelyettese.
Király professzor tagja a Nemzetközi. Büntetőjogi Társaság igazgatótanácsának, s egyben elnöke a Társaság Magyar Nemzeti Csoportjának. Alapító tagja és első elnöke volt a Magyar Kriminológiai Társaságnak. Tagja a Bethlen Gábor alapítvány kuratóriumának.
A kari és egyetemi, a hivatali és tudományszervezői tisztségek azonban soha nem szakították el Király Tibort a katedrától, a szemináriumi szobáktól, a hallgatóktól és oktató társaitól. Közel negyven éves tanári működése során jogászgenerációk sorát oktatta, tanítványai közül már többen szereztek tudományos fokozatot, sokan töltenek be magas egyetemi vagy állami tisztséget, s nem titkolják, hanem vállalják, hogy az ő iskolájából kerültek ki.
Hogyan lett Király Tibor iskolateremtő professzor, mit tanulhattunk vagy mit tanulunk tőle ma is?
Király Tibor sokoldalú társadalomtudós. Tudományos munkássága a szabálysértési jogtól a kriminológiáig felöleli a bűnügyi tudományok szinte valamennyi részterületét. A magyar büntető eljárási jog tudománya az ő tevékenysége révén kapcsolódott be a nemzetközi vérkeringésbe. A tanítvány számára fontosak ezek a tudományos eredmények, de a jövő szemszögéből nézve mégis előbbre valók az elsajátítható módszerek, amelyek az eredményekhez elvezettek. És ezek talán még jobban jelzik Király professzor társadalomtudósi szerepét, mint a szerteágazó tudományos eredményei. Ezekről a tudományos tevékenységét méltató kollegák majd úgyis részletesen szólnak.
A példát a módszerek sokoldalúsága és következetes alkalmazása jelentette. Király Tibor történeti szemléletre nevelt. Bár ő maga a történészi munkásságát nem részletező és nem felfedező jellegűnek minősítette, mégis ő irányította a figyelmünket Montesquieu, Voltaire, Beccaria és Filangieri munkásságára. Deák, Kossuth, Széchenyi és Szalay László írásainak elemzésével a magyar múlt és a hagyományok tiszteletére tanított. Kezdő oktatóként tanácsot kérve a szakirodalom olvasásához, Fayer László anyaggyűjteményét adta a kezembe: Meglátod - mondta - sok újat azóta sem találtak ki, csak a megvalósítás késik.
Az összehasonlító jog művelésében soha nem mulasztotta el a környező országok törvényalkotásainak elemzését. A jogfejlődés közös vonásaira hívta fel a figyelmünket, arra, hogy nemzetközi kapcsolatainkat a környező országok felé is építsük. Ez a szemléleti mód volt az alapja, hogy a politikai feszültségek idején az osztrák, a cseh, a szlovák vagy a lengyel tudósok állandó kapcsolatban álltak tanszékünkkel.
Király professzor nem alkalmazott divatos és látványos szociológiai módszereket, közvetlenül nem is irányított kérdőíves felméréseket. De munkáiban következetesen alkalmazta a szociológiai szemléletet és tőlünk is ezt várta. A bűnözést, mint társadalmi tömegjelenséget vizsgálta, s arra a következtetésre jutott, hogy az valószínűleg a meg nem valósított egyenlőségért, az egyenlőtlen esélyekért fizetett ár. A bűnözés társadalmi rugóit kutatta; a megelőzés, a bűnözés elleni küzdelem eszközeit nem szűkítette le a jogra. A politika, a jogpolitika és a büntető törvényhozás, valamint a jogalkalmazás társadalmi összefüggéseit és kölcsönhatásait elemezte, s soha nem mulasztotta el figyelmeztetésünket: A jogot a valósággal együtt kell fölfedeznünk.
A szociológiai, a kriminológiai szemlélet nem szorította háttérbe a dogmatika megbecsülését. Bármilyen jogalkalmazási kérdésben kértük a tanácsát - jó bíró módjára - nyomban a törvényért nyúlt: "Nézzük mi van a törvényben! Találnunk kell megoldást!" S nem azért kellett a törvény, mert vakon hitt benne, hanem azért, mert ismerte és tanította a törvény olvasását, a szabályok egybevetését, a helyes értelmezés levezetését.
De tanított minket a statisztikai adatok felhasználásának helyes módszerére, a mögöttes adatok elemző kutatására, a logikai szabályok megismerésének szükségességére, az indukció és a dedukció büntető perbeli alkalmazására is. S tanított példájával, néha a kéziratokra apró betűkkel írt jelzésekkel, a magyar jogi nyelv használatára. A könyvész Nagy Lajos így írt erről: "Jogi nyelvünket elég sok - bár nem mindig alapozott - kritika éri bonyolultsága, közérthetőségének hiánya, sokszor magyartalansága miatt. A köznapi kritika a jogi nyelvet veszi célba, amely pedig a maga tömörségében, kifejezőképességében, világosságában sok más nemzet jogi nyelvével bátran felveszi a versenyt. Pedig a kritikának elsősorban azzal kellene foglalkoznia, akik ezt a nyelvet nem ismerik: nem tudják, nem akarják jól használni; felelőtlenül, pongyolán, vagy a tudományosság cégére alatt éppen túl bonyolultan, érthetetlenül, idegen szavakat feleslegesen belekeverve használják... Király Tibor rövid tőmondatai világosan adják vissza okfejtését s élő bizonyítékai annak, hogy lehet - és kell - magyarul és ugyanakkor pontosan, szabatosan jogászul írni."
Példát mutatott tudományos bátorságáról és a tudományos előrelátás kimondásának erejéről: "A védelem és a védő a büntető ügyekben" című és 1962-ben megjelent monográfiája megkezdte a törvénysértések idején a védelem elé épített fal lebontását. Az ártatlanság vélelmére alapozott munkája átformálta a szélesebb szakmai közvéleményt, a joggyakorlatot és sajnos csak nagyon megkésve, csak lépésről lépésre a törvényhozást is. A védő szélesebb körű részvétele a nyomozási szakaszban, a terhelt és a védő ellenőrzés nélküli érintkezése a napjainkban zajló politikai átalakulás vívmányai közé sorolható. De Király Tibor már közel harminc éve szorgalmazta ezeket a változásokat. S példáját erősítette, hogy a hatvanas évek végén magam is hallottam védőt érvelni tárgyalóteremben Király Tibor könyvére hivatkozással. 1989-ben az eljárási törvény módosítása ezekben a kérdésekben az ő 1962-es sürgetésének tett eleget.
1972-ben jelent meg a "Büntetőítélet a jog határán" című és azóta már angol és spanyol nyelven is kiadott munkája. A büntetőítélet központi kérdése, az igazság és a hozzá vezető út: a büntető eljárási megismerés, és a bizonyosság állt a mű középpontjában. Mondanivalójának mai időszerűségét jól bizonyítja, hogy iránytűt ad az "anyagi" és "jogi" igazság újból felelevenedő vitájának megoldásához. "A törvényesség majdhogynem igazság kritériumot jelent" - írta Király Tibor -s "ha a büntető eljárásban megtartják az általánosan nemzetközileg is elfogadott elveket; ha a bizonyítás nem aljasodik kényszervallatássá, a védő meri ellátni tisztét, és a bíró megőrzi méltóságát, bizalmat kelt az igazságszolgáltatás iránt és reményt gyújt az ítéletre várókban."
A 80-as évek kötetnyi publikációja - ez ma már egyértelmű - az új büntetőjogi és eljárásjogi kodifikáció szellemi előkészítője volt: "Az emberi-állampolgári jogok garanciái a büntető eljárásban", "A büntető hatalom korlátai", "A garanciák érvényesítésének akadályai a magyar büntető eljárásban" vagy "A büntető eljárási jog alkotmányos szabályozása" című tanulmányai nemcsak feltárták a hatályos jog és a gyakorlat hibáit, hanem tudatosan kijelölték a jövő törvényhozásának útirányát.
Király Tibor iskolájában azt tanultuk, hogy nem elég a támogató és az ellenérvek felsorakoztatása, hanem színt kell vallanunk, még akkor is, ha a pillanatnyi divattal szembekerülhetünk.
Ám nemcsak a tudományos munkára, módszerekre tanított ez az iskola. Tanultunk magyarságot, humanizmust, segítségnyújtást, rendet és pontosságot egyaránt. Király Tibor átélte a magyar kisebbség sorsának minden sanyarúságát. S talán éppen ezért úgy mutatott példát a jó magyarságra, hogy harcolt más nemzetek lenézése ellen, hogy küzdött a nemzetiségi nyelvek itthoni oktatásáért, azért, hogy a magyarországi nemzetiségek tagjai ne magyar nyelvtanból és irodalomból tegyenek felvételi vizsgát az egyetemeken. Felhasználta személyiségének súlyát, hogy támogatást szerezzen a magyar jogtörténet kutatásához. "Máshol ezt nem teszik meg helyettünk", - érvelt -"ha nem ismerjük meg a múltunkat, nem őrizzük meg a legjobb hagyományainkat, mit várhatunk a jövőtől?"
Az iskola humanista szellemű volt. Elsősorban azért, mert tanárunk szakirodalmi tevékenységének minden, nagy gonddal kidolgozott darabját egy közös összekötő szálra lehetett felfűzni: az állampolgári szabadságjogok védelmének gondolatára. Úgy gondolom, Király Tibornak nincsenek ellenségei, ellenfelei sem sokan lehetnek. Elsősorban azért, mert mindig megtalálta mások hibái mögött az enyhítő körülményeket. Mindig módot adott másaknak a tisztességes visszavonulásra. Politikai beszélgetések során többször is említette: "Minden vallásnak és pártnak nélkülözhetetlen alaptétele a megbocsátás". Lehet, maga is tudta, hogy ez nem mindig igaz, de biztosan szerette volna, ha igaz lenne. Mindez nem taktika volt, nem opportunizmus. Király Tibor szereti az embereket, s kereste a másoknak is kedvező megoldásokat, még akkor is, ha engedni kellett valamiben.
Gyakran szorultunk a segítségére, a tanácsaira. Kezdő kollégák tanulmányait javítgatta, vaskos disszertációkra tett megjegyzéseket. Segítette a miskolci jogi kar szervezését, tanácsokat adott hivatali s magánügyekben egyaránt. De soha nem volt tolakodó és soha nem várta meg a segítségkérést. Mert mindig nyitott volt felénk, észrevette az apróbb jelzéseket és próbálta megismerni szándékainkat. Így tudott a háttérben maradva, észrevétlenül irányítani. Egyszer elárulta magát: "Tudtam, hogy eljössz, és ebben a véleményemet fogod kérni. Gondolkodtam, hogy milyen tanácsot vársz: Biztatót!"
A rend és a pontosság sokak számára maradi erények. Talán mi is gyakran ennek éreztük. Az egyetemi tanórákhoz kell igazítani az életünket, a vizsgákat pontosan kell kezdeni, a lábjegyzeteket újból át kell nézni, itt elmaradt a lágyítójel, ezt a levelet tegyük el az irattárba - hallottuk sokszor. S a példamutatásból, az apróbb figyelmeztetésekből formálódott az iskola rendje és magunk is. Nem tudom megmérni, hogy közülünk ki-ki mennyire változott Király Tibor hatására. De magamat gyakran rajtakaptam, hogy arra gondolok: Ezt ő hogyan tenné? Mi lenne erről az ő véleménye? A tanítványok észrevétlenül, láthatatlan iránytűt kaptak tőle. így formálódtak az oktató-társak és a hallgatók is. Munkássága hatására pedig formálódott az eljárásjog tudománya a jogalkotás és a jogalkalmazás egyaránt.
"Az államigazgatási eljárásban az ügyintéző személyének nemhogy nem kell, de nem is szabad előtérbe kerülnie, a tudományban, az egyetemen az iskolateremtő tudósegyéniség kiemelkedése egyenesen döntő jelentőségű" - írta Egyetemünk névadója, Eötvös Loránd. És ő hangoztatta, hogy "Az egyetem tudományos tanításának színvonalát egyedül tanárainak egyénisége állapítja meg:" Ilyen iskolateremtő tudósegyéniség képének a megrajzolására vállalkoztam. Lehet, hogy gyenge eszközökkel. De nem is kellett a teljességre törekednem, hiszen nap mint nap kiegészíthetjük, finomíthatjuk ezt a képet. A magunk érzései elé tartottam tükröt, arról akartam elsősorban számot adni, hogy mit tanultunk Király Tibortól és mit kell megköszönnünk neki. Sokat.

Tartalom

KIRÁLY TIBOR PROFESSZOR 70 ÉVES
Kratochwill Ferenc köszöntője
http://kriminologia.hu/files/3301bard.pdf Bárd Károly: A bűnbeesett büntetőjog. Gondolattöredékek Király Tibor hetvenedik születésnapján
http://kriminologia.hu/files/3302gyorgyi.pdf Györgyi Kálmán: Dogmatikai forgácsok Király Tibor hetvenedik születésnapjára
http://kriminologia.hu/files/3303gonczol.pdf Gönczöl Katalin: A jogot a valósággal együtt kell felfedeznünk
http://kriminologia.hu/files/3304kiraly01.pdf Király Tibor: A bíróság igazságmonopóliuma
http://kriminologia.hu/files/3305kiraly02.pdf Király Tibor: A büntetőhatalom korlátai

http://kriminologia.hu/files/3306kiraly03.pdf Király Tibor professzor publikációs jegyzéke