Balogh Jenő Emlékkötet

Balogh Jenő /1864-1953/

Jogi tanulmányait a győri jogakadémián, valamint a budapesti és a berlini egyetemen végezte. A kor szokásának megfelelően – a magyaron kívül – négy nyelven tudott.
1885-ben előbb jogi, majd államtudományi doktorátust, 1888-ban büntetőjogból magántanári képesítést szerzett.
1888-tól büntető anyagi és eljárási jogból előadásokat tartott a budapesti egyetemen. 1900-tól az egyetem egyik büntető anyagi és perjogi tanszékének rendes tanára. /A másik tanszék tanára – szeretett és tisztelt mestere – Fayer László volt./
Érdeklődése ekkor mára kriminológiára is kiterjedt, s előadásaiba is egyre több kriminológiai elemet vitt.
A budapesti egyetemnek 1910 decemberéig, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium politikai államtitkárává történt kinevezéséig volt tanára, 1903/1904-ben a Kar dékánja.
Közben – különböző posztokon – 1884-től igazságügyi szolgálatot is teljesített. Ezek közül a leglényegesebb az 1891-től az Igazságügyi Minisztérium Törvényelőkészítő Osztályán végzett munkája, ahol többek között átdolgozta a bűnvádi perrendtartás 1888-as Fabiny-féle javaslatát, amely végül is az ő szövegezésében lett az 1896: XXXIII. t.cz. Az indokolás jelentős részét is Balogh Jenő készítette.
Nevéhez fűződik az 1903: XXXVI. t.c, amely a kriminológiai szemlélet térhódításának hatására bevezette a feltételes elítélés intézményét, és Európában az elsők között megreformálta a fiatalkorúakra vonatkozó büntetőjogi szabályokat.
Tudományos munkáinak túlnyomó többsége politikai pályafutásának kezdetéig – 1910-ig – íródott. Ez a korszak nagyrészt egybeesett a magyar bűnügyi tudományoknak az 1870-es évektől az 1910-es évek elejéig tartó fénykorával. /Biztosan nem véletlen, hogy Vámbéry Rusztem legjelentősebb művei is ezen az időszakon belül születtek./
Amint az a kötet végén közölt bibliográfiából is kitűnik, Balogh Jenő munkássága átfogja – a kriminalisztika kivételével – a bűnügyi tudományok egész területét. Mégis, a legmaradandóbbat a kriminológia – ezen belül a fiatalkorúakkal szemben tanúsítandó bánásmód –, és a büntető eljárásjog területén alkotta. De egyáltalán nem elhanyagolható a börtönügy, s ehhez kapcsolódóan a kriminológiai ihletésű patronázs területén kifejtett munkássága sem. Ezirányú elkötelezettségének ékes bizonyítéka a saját vagyonából 1909-ben alapított dunaalmási szeretethez.
1910. után politikai pályára lépett. Ettől kezdve, államtitkársága mellett – nemzeti munkapárti programmal – országgyűlési képviselő is.
1913. január 4-től 1917. június 16-ig igazságügyminiszter.
1927-től haláláig a Református Konvent világi elnöke, s mint ilyen – míg az intézmény létezett – főrendiházi tag.
Igazságügyminiszterként keresztülviszi – többek között – az 1913: XXI.t.c. megalkotását a közveszélyes munkakerülőkről, de nem sikerül elérnie – mert a háború közbeszól – a rehabilitációról szóló törvény megalkotását, mely utóbbit 1914. július 21-én terjesztette az országgyűlés elé.
Igazságügyminisztersége után még tesz egy kísérletet a bűnügyi tudományokhoz való visszatérés irányába, amikor 1919-ben – a bűnügyi embertannal összefüggő kérdések tanulmányozása érdekében – beiratkozik az orvosi egyetemre, ahol két félévet el is végez.
1920-tól 1935-ig a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára. Mentalitására jellemző, hogy főtitkársága idején nem vette fel, hanem az Akadémia költségvetésébe beépítette - annak kényes pénzügyi helyzetére tekintettel - a főtitkári tiszteletdíját. /Ez kb. 100.000 pengő volt./ Amikor működésének utolsó éveiben végre beköltözött a főtitkári lakásba - aminek helyén ma tudomásom szerint a tudósklub van - a rezsit, beleértve ebbe még levelezésének költségeit is, az addigi szokásokkal szemben - maga fedezte.
Politikai pályafutásának elemzésére nem vállalkozom. Úgy gondolom, hogy a XX. század magyar történelme, - bár az utóbbi időben sokat változott az események s az azokban résztvevő személyek sematikus megítélése - még sok munkát ad az árnyalt megítélésre igényt tartó kutatóknak .
Ennek ellenére hadd írjak le néhány szempontot Balogh Jenő politikai pályafutásának megítéléséhez:
1/ Saját véleménye szerint két dolog indította arra, hogy az egyetemi katedrát a politikai szereplésre váltsa át;
az egyik, hogy akkor így látta biztosítva néhány közoktatásügyi és igazságügyi tervének megvalósítását,
másrészt szerepet játszott a döntésben bizonyos fokú sértődöttség és kiábrándultság. A
kiábrándultság a Kar helyzetével és állapotával, a sértődöttség pedig az előbbiekhez kapcsolódóan azzal függött össze, hogy a Fayer László halála után megüresedett másik tanszékre nem az általa javasolt és szakmailag is megfelelőnek tartott személyt választották meg.
E pályamódosítást egyébként - akkor - átmenetinek gondolta.
2/ Igazságügyminiszterré történt kinevezése után rövid idővel jött a háború, de ő személy szerint - az 1914. július 9-én tartott Minisztertanácsi ülésen, a többséggel együtt - a békés megoldás mellett érvelt.
3/ Balogh 1927-től, mint a Református Konvent világi elnöke főrendiházi tag volt. Az u.n. zsidótörvények tárgyalásakor e törvények ellen szavazott és a II. zsidótörvény tárgyalásakor fel is szólalt ellene, hangsúlyozva, hogy ha van különbség, akkor az nem "fajok", hanem arra tekintet nélkül, ember és ember között van és példaként hozta fel - többek között - a zsidó Fayer László emberi és tudósi nagyságát.
Mint jogtudósnak, elévülhetetlen érdemei vannak a büntető eljárási jog területén. Ideértve az elmélet kialakítását, a törvényhozást és nem utolsósorban e tudományág hazai oktatását is, hisz az ő érdeme az 1911. évi -12800.sz. kultusz-miniszteri rendelet, amely elismerte a büntető perjogi tudomány önállóságát, s az ettől kezdve vált az ország összes jogi egyetemén és jogakadémiáján - kötelezően oktatott - főkollégiummá és alapvizsga tárggyá.
Nagyot alkotott - bár itt nézeteivel nem mindig tudok egyetérteni - a magyar kriminológia tudományának létrehozása s a büntetőjog megreformálása területén. A fiatalkorúakkal kapcsolatos nézetei ma is érvényesek. Elméleti tevékenységét itt is mindig tettek követték. Értem ez alatt a törvényalkotásra gyakorolt hatását, de ugyanígy a rabsegélyező, majd az ebből kialakult patronázs egyesületek segítését, s azt is, hogy nagy szerepe volt abban, hogy 1900. és 1915. között a javítóintézeti férőhelyek száma 500-ról 3000-re emelkedett.
Balogh Jenő 1953. február 15-én hált meg Budapesten.

Tartalom

BALOGH JENŐ EMLÉKKÖTET
http://kriminologia.hu/files/2101balogh01.pdf Nyomor és bűntettek
http://kriminologia.hu/files/2102balogh02.pdf Gyermekvédelem és büntetőjog
http://kriminologia.hu/files/2103balogh03.pdf Az állam intézkedései az elítéltek gyermekeinek támogatása érdekében
http://kriminologia.hu/files/2104balogh04.pdf A fiatalkorúak bíróságai /Juvenile Courts/ Észak-Amerikában
http://kriminologia.hu/files/2105balogh05.pdf Az elmebetegség és elmegyengeség jelentősége a büntetőjogi beszámíthatóság szempontjából /részlet/
http://kriminologia.hu/files/2106balogh06.pdf Börtönügyi viszonyaink reformjához /részlet/
http://kriminologia.hu/files/2107balogh07.pdf Büntetőtörvényeink módosításához
http://kriminologia.hu/files/2108balogh08.pdf A XI. nemzetközi büntetőjogi kongresszus
http://kriminologia.hu/files/2109balogh09.pdf A sértett fél jogköre a büntetőjogban. /A sértett fél indítványára büntetendő cselekmények tana/ /részlet/ .'
http://kriminologia.hu/files/2110balogh10.pdf A bűnvádi perrendtartás magyarázata. A bizonyítási jog általános tanai a bűnvádieljárás szempontjából, /részletek/
http://kriminologia.hu/files/2111balogh11.pdf Bibliográfia


/Az egyes tanulmányok leírásánál az eredeti írásmódot követtük./